Tudjátok, soha nem voltam az a nádszálvékony lány. Mindig volt rajtam egy kis felesleg, ami miatt csúfoltak is sokszor az iskolában, de valamiért mégsem tettem ellene. Középiskolában aztán elkezdtem figyelni arra, hogy mennyit eszem. A diétákat sosem szerettem, nem is próbáltam. Akkoriban napi két vagy három kisebb étkezéssel elvoltam. Egészen addig nem volt problémám a súlyommal, amíg el nem kezdtem dolgozni. Ülő munkát végeztem napi 8 órában. Örültem, hogy van saját keresetem és megvehetek magamnak bármit. És a bármi legtöbbször egy csoki, chips, hamburger és egyéb kalóriabomba kaja volt. Az csak rontott a helyzeten, hogy a sok nasi mellé későn vacsoráztam nehéz és zsíros ételeket. Évről évre jöttek fel rám a kilók. Az első 10 kilót nem is nagyon vettem magamon észre. Aztán a ruháim már nem jöttek fel rám. Nagyobbakat kellett venni. Egy idő után nem találtam a butikokban rám való ruhát. Egyre nehezebb magamra viszonylag csinos darabokat találni, mert már rég túlnőttem az átlag méreteken.
Néha fellángolás szerűen elkezdtem tornázni és odafigyelni az étkezésre, de valahogy 1-2 hónap után feladtam.
Mára odáig jutottam, hogy rosszul érzem magam a bőrömben, alig kapok magamra ruhát, de azokban sem érzem jól magam. Nehézkes a mozgás, sokszor fáj a derekam, hátam. Egyáltalán nem vagyok fitt és egy kis kocogástól is (bocs a kifejezésért) kiköpöm a tüdőm.
És miért most akarok változtatni?
Azt hiszem most jött el a bekattanás. Ezt több dolog váltotta ki. A magammal való elégedetlenség, az egészségügyi panaszok és kockázatok. A legfőbb ok ezeken kívül, hogy kisbabát szeretnék, de amíg nem vagyok egészséges, addig nem akarok belevágni.
Úgy érzem elég motivált vagyok és kellő akaraterőm és kitartásom lesz az életmódváltáshoz. Egészségesen akarok élni és egészséges akarok lenni.
Ha van kedvetek, tartsatok velem!
